kunbaja.hu

Brandt Jakab

1895 jú1. 5-én született Kunbaján, módos német polgári családban.
1919 jan. 7-én házasságra lépett Suyer Barbarával kettő gyermekük született, Anna és József.
1939-ben pünkösd hétfőjén gróf Teleki Pál előzetes jóváhagyásával 75%-os támogatottsággal országgyűlési képviselővé választották. A Volksbund képviseletében a térség svábságának érdekeit képviselte. Minden szombaton délután saját házában fogadóórát tartott.
1942-től Imrédy miniszterelnök hozzájárulásával kilépett a Külügyi Bizottságból.
1944 szeptember közepén 50 évesen önként bevonult katonának.
1945 februárjában a magyar parlament Budára hívta, majd tovább Ausztria és Bajorország volt az úti cél a háború végéig.
A háború után saját lovaival, kocsijával menekült nyugatra, rövid hányattatás után a Németországi Schwabbach-ban fogadta be családjával és lovaival együtt egy német gazda. Szorgalmával hamarosan elérte, hogy önállóan meg tudott élni. Gazdálkodása mellett tudományos munkára is maradt ideje.
Kunbaja történetét kezdte kutatni és feldolgozni az 1300-as évektől 1945-ig. Monográfiai gyűjteménye 1962-ben jelent meg Németországban �Kunbaja" címen.

Martin Anton Thomann

1926. november 11-én született Kunbaján, egy híres kézműves család elsőf fiúgyermekeként. Az általános iskola elvégzése után kereskedelmi szakközépiskolába járt először Szabadkán, majd Baján, ahol később érettségit is tett.
Már 16 évesen próbálkozott újságírással, első írásai a Fogaskerék című dolgozói újságban jelentek meg.
Érettségi után a Pázmány Péter Orvosi Egyetemen tanult, de politikai okokból 1950-ben abba kellett hagynia tanulmányait, még mielőtt orvosként praktizálhatott volna.
Segédmunkásként, majd csoportvezetőként 4 és fél évig a Csepeli Csőgyárban dolgozott. A munka mellett az ELTE magyar-német szakán tanult. Majd tanárként dolgozott először egy általános iskolában, később a budapesti Kossuth Lajos Gimnáziumban, 26 éven keresztül, ebből 16 évig igazgatóként. Itt alapította meg 1960-ban az Erzsébeti Diák c. kerületi ifjúsági újságot, melynek 24 évig főszerkesztője volt. Első irodalmi próbálkozásai a'70-es évek közepén a �Neue Zeitung"-ban és a �Deutscher Kalender"-ben jelentek meg. 1973-ban újraszervezte a magyarországi németek osztályát 17 diákkal, ma már a diákok száma több mint 200 fő.
Az éveken át tartó, pártvezetéssel való állandó konfliktusa miatt 1987-ben nyugdíjazták. Segédtanárként azonban tovább dolgozott a gimnáziumban és folytatta irodalmi munkásságát. Novellái és elbeszélései három kötetben jelentek meg:
� �Igele-Bigele"
� �Jahresringe"
� �Fie Sproch wiedergfune"
Sváb származása áthatja írásait, egy interjúban azt mondta: �Nem vagyok született író, csak a német kisebbség krónikása, hiszen én magam nem tudok fantasztikus történeteket kitalálni. Csak arról tudok írni, amit saját sváb családomban megéltem. Szívem legmélyén mindig találok élményeket a múltból. És hogy miért tartom fontosnak az írást? Részben, mert tisztelettel kívánok adózni őseimnek, s mert e mai generáció szinte semmit sem tud őseink családi életéről, szokásairól, sorsukról és történeteikről. Írásaimmal szeretném ezt megőrizni és őseink gazdag örökségét továbbadni."
Minden elbeszélése tanulságot és olyan értéket hordoz, mely a német kisebbség életében jelentős szerepet játszik: szorgalom, kötödés a szülőföldhöz, isten szeretete, hagyományőrzés és ápolás.
Alakjai kizárólag szülőföldjéről és szűkebb környékéről kerülnek ki. Történeteinek leggyakoribb színhelyei: a családi ház, a falusi iskola, a templom, a szőlőskert stb.
Szereplői tipikus sváb figurák, akiknek először külső megjelenését, majd tetteik által karakterüket ábrázolja. Ezen kívül visszaemlékezik a hősökre, és ezek az emlékezések teszik teljessé a történeteket.
A szerző a történetekkel izgalmas környezetet teremt, ahol a szereplők egy meghatározott cél eléréséért küzdenek. (pl.: Die Glaskugel- Az üveggolyó). Megható, ahogy az öreg asztalos az elmenekülés és kitelepítés után 30 évvel visszaviszi családját szülőföldjére.
Az ún. bácskai kevert dialektus majdnem minden elbeszélésében előfordul, bár a leírásokban az irodalmi német nyelvet használja. Ez a kettősség is arra szolgál, hogy figuráit markánsabb karakterekkel láthassa el.
�Ha ezekből az írásokból csak egyeden egy elbeszélés akárcsak egyetlen egy olvasót is közelebb visz a német kisebbség problémáinak megértéséhez és az együttérzéshez, akkor már megérte, hogy ez a könyv megjelent. "-mondják a kritikusok, akikkel én is mélységesen egyetértek.
Theresia Lunczer nyomán, Budapest, 1991